about friends

Mikortól számít valaki a barátunknak?

Az első közös mindenkit kibeszélünk este után? Vagy amikor részegen a taxira várva őt hívjuk fel először, hogy artikulálatlanul és nevetve elmeséljük az este történéseit, amik miatt másnap tükörbe sem bírunk nézni?

Attól tartok, ez a szót már túl egyszerűen használjuk. A barátainkat mi választjuk, a mi döntésünk, hogy kit fogadunk a teljes bizalmunkba. Számtalan különböző helyzetet kell közös megélni, hogy valaki tényleg a barátunkká váljon. Hogy megbizonyosodjunk arról, jól döntöttünk, amikor a bizalmunkba fogadtuk.

Az igaz barátság ritka. Az élet csak úgy görgeti elénk az akadályokat, amik közé elég sok kamu barát is becsúszik.

 Gondoljátok végig, hány olyan emberről mondtátok korábban, hogy a legfőbb bizalmasaitok közé tartozik, ma pedig már nem is beszéltek. Ha meglátjátok az utcán, inkább úgy tesztek, mintha nem is vennétek észre. Ha a közös emlékek eszetekbe jutnak, rossz érzés kerít a hatalmába.

Na és kik azok, akik az összes nehézség ellenére/közepette mellettünk állnak? Felkaparnak, ha a padlóra kerültünk, de visszarántanak a versenypályáról, ha elszaladt volna velünk az a bizonyos ló. Értük érdemes minden nap felkelni, és bebizonyítani, hogy méltók vagyunk a szeretetükre és odaadásukra. Tudniuk kell, hogy Ők is ugyan úgy számíthatnak ránk minden pillanatban, ahogy mi rájuk.

Nehéz ilyen embereket találni, de nem lehetetlen. A bizalom, aminek alappillére a feltétel nélküli őszinteség, hosszú idő kemény munkája után épül fel, és egyetlen másodperc elég a romba döntéséhez.

Az Új Év (bár még csak második napja élvezhetem 2019-et) megmutatta, hogy kivel épült már a kezdetektől sziklából a barátság, és kivel kártyából. Ezeket ugyanis a leggyengébb szél is képes volt elfújni.