about monsters

Helyre lehet hozni valamit, amit tönkretettünk?

Valamit, amit kézzel nem foghatunk meg, és amit a szemünk nem lát. Amit hosszú ideig hordozunk magunkban, és nagy küzdelmek árán (nekem nem volt sétagalopp) vagyunk csak képesek bevallani. Először saját magunknak.

Aztán megint várni kell, hogy hangosan ki is mondjuk. Ki merjük mondani. És el merjük mondani másnak. Általános iskolában ciki volt erről beszélni, kinevettük a másikat ha felmerült a rózsaszín köd gyanúja. Pedig ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Talán azért rettegünk kimondani, mert amikor az első pillangók felébrednek a gyomrunkban, összehasonlítjuk a kisiskolás vonzalommal, és belátjuk, hogy az mennyire fasorban sincs ehhez képest.

Ha azért a kis semmiségért csúfoltak, ezért a nagyért mit kapok?

Szégyellnem kell az érzéseim, hogy ne bántsanak miattuk? Titkolnom kell őket, hogy megóvjam a társadalom idióta elvárásaitól?

Össze vagyunk zavarodva, iszonyat új az egész, félünk (rettegünk), hogy elrontjuk. Félünk, hogy akkor mit fognak gondolni rólunk. Félünk, hogy elszúrjuk ezt a megfoghatatlan, láthatatlan csodát, és ki fognak nevetni. A komplexusok nem változnak, hiába halad az idő, és hiába növünk fel mi is.

Előbb- utóbb pedig válaszúthoz érkezünk. Döntenünk kell.

Melyik a helyes, melyik a helytelen út? Melyiket szőtték át aranyfonállal a tündérek, és melyiket kövezték ki bibircsókos boszorkányok?

Mi van, ha rosszul döntünk? Van második esély?

Elvileg mindenkinek jár.

Nade harmadik, vagy negyedik?
Vagy végtelen sok?

Van olyan személy, akiért megéri végigjárni az összes utat, legyen macskaköves és göröngyös, egészen addig amíg meg nem találjuk a megfelelőt?

És mi van akkor, ha mi magunk vagyunk a bibircsókos boszorkányok? Az igazi szörnyetegek, akik a barlangjukban meglapulva azt lesik, kinek az útját nehezíthetik meg. Ezekből a banyákból válhat valaha újra tündér?  

Mert minden szörnyeteget a rossz döntése tette azzá, aki. Ha nem is lehet visszaforgatni az idő kerekét, egy ilyen rémségnek is van reménye újra önmagává válni?